A legbékésebb macska naponta többször is nyalogatja, tisztogatja magát. Meg a fülét vakarja. Súlyosabb esetben rázza, kaparja, dörzsöli. Mivel a macskáknak nincsen finom műszerük csak tűhegyes karom a lábvégen, képesek véresre kaparni vele a saját fülüket. Sokszor a fülkagyló külső felülete sebes, pedig nem ott a baj, hanem belül.
De mi okozza ezt az állandósuló viszkető érzést? Egy rühatka, amelyik a külső hallójáratban érzi jól magát. Az itt lévő hámpikkelyekkel táplálkozik, miközben intenzív váladéktermelést vált ki. A kijáró macskák bizonyosan találkoznak fertőzést hordozó kóborló állattal, s mivel a bántalom közvetlen érintkezéssel terjed, nagy valószínűséggel fertőződnek is.
A beteg állat füle érzékeny, benne sötét tapadós váladék található. A rendelőben sok macska-tulajdonos megretten, amikor a kedvencük füléből vett mintát mikroszkóp alatt mutatjuk meg nekik. A lassan mozgó, vonzónak cseppet sem mondható parazita ott billeg a vaskos pörkökben. Egy látótérben akár több is.
A fertőzött cica nem panaszkodik, de nagyon szenved. Minden pillanatát megkeseríti a hívatlan parazita. A felelős állattartónak pedig akkor is érdemes vizsgálatot kérni, ha addig nem látta macskáját fülét kapargatva próbálni megszabadulni egy igen kellemetlen betegségtől.